Új paradigma a láthatáron?

A paradigma szó jelentése nézetek, fogalmak rendszere egy szakterületen belül. Olyan fogalmak összessége, amelyek egy korszakra, időszakra jellemzőek és kijelölik a szakterület, tudomány határait, alkalmazandó módszereit, sikeresnek tekintett megoldásait. Ugyanakkor jelent egyfajta közös gondolkodásmódot is, a közös értékek összességét, amelyek alapján egy dologról vélekedünk, illetve az ehhez kapcsolódó módszerek szerint cselekszünk. És mi lehetne számunkra fontosabb, nagyobb érték bármely korszakban is, mint a tudás? A hozzá szorosan kapcsolódó szakterület pedig egyértelműen a pedagógia.

Azt, hogy éppen milyen elvek mentén működött az oktatás, mindig az adott kor határozta meg. A középkorig az ismeretátadás pedagógiája volt az uralkodó felfogás, melyben az ismeretek előre feldolgozott formában, szövegesen jutottak el a diákokhoz. Ezeket az ismereteket pedig elég volt memorizálni. Comenius lefektette a szemléltető pedagógia alapjait, a pedagógus feladataként  a bemutatást, szemléltetést hangsúlyozva az ismereteket az objektív valóság megismerésén keresztül kínálta fel a diákoknak. És a 20. században megérkezett a cselekvés pedagógiája, melynek alapja a gyermeki aktivitáson alapuló részvétel, együttműködés és konstruktivitás.

A 21. század, a harmadik évezred kapuja, teljesen átkontúrozta azt a valóságot, melyben élünk. Az objektív valóság mellé szép lassan felépült egy virtuális valóság is, mely körbeveszi, sok esetben akár helyettesíti is az objektív valóságot. Elvileg bárhol és bármikor képesek vagyunk kommunikálni és tanulni, a tanulási tér egyre tágul és virtuális magasságokba emelkedve szinte bármi elképzelhetővé válik. Az egyre „okosabb” eszközök használata is mindennapos az ifjú generációk, sokszor már a gyerekek körében is. Formálódni látszik egy teljesen új paradigma, a homo interneticus, az internethasználatot már természetszerűleg ismerő és alkalmazó nemzedék számára. Ez a nemzedék már az osztálytermek és tankönyvek világából kilépve keresi a tanulási lehetőségeket. Nekünk, pedagógusoknak pedig fel kell kínálnunk ezeket, akkor is, ha mi még az előző évezred „termékei” vagyunk, a 20. századra jellemző módon értünk igazán a nevelés-oktatás folyamatának szervezéséhez.

Ezeket a sorokat gondolatébresztőnek szántam, egy tanulmány kapcsán, melyet az Új paradigma az oktatásban fülnél belinkeltem.