Hibázni szabad

The "error..." 

"A hiba..."

Ferencz - Salamon Alpár

Nem a szakomban írok, de valahol mégis, hisz a pedagógia minden különböző szakos pedagógust összeköt. Az örökzöld matematika oktatás a témája a bejegyzésemnek, örökzöld legalábbis nekem (tanulói múltamból) vagy számos gyermeknek, akikkel a sors összehozott. A probléma régi, s nem adott pedagógusról szól, hanem egy adott pedagógiai eljárásról: a fűnyíró efektus típusú, "mindenkinek ugyanaz az instrukció vagy haladnunk kell a tananyaggal" stílusú matematikaoktatásról, amelyet (tisztelet a kivétel) nem a cikkben leírtakhoz hasonló differenciálás, esetleg felzárkoztatás és tehetségápolás következetes folyamata egészít ki vagy támogat meg, hanem azok a versenyeztetés célú "felkészítők", amelyek csak keveseken segítenek. Ebben a rendszerben a matematika egyébként csodálatos, a világegyetemet működtető univerzuma csak a kevesek privilégiuma marad, a többségnél frusztrációval és szorongással társul, sorozatos kudarcélmény forrása. 

Nemzetközi partnerségeink révén azt tapasztalom, hogy "máshol" a matematika megszerettetése a cél, különösen általános iskolai tanévek alatt, s tantárgyközi megközelítésekkel, más tárgyakkal és területekkel összefüggésben tanítják, problémái valós élethelyzetekből indulnak ki. S hogy csatlakozzunk a megosztott cikk témájahoz is, a fenti megközelítés egy rendkívüli, de egyszerű, alappedagógiai hozzáállással is társul, amit gyermekközpontúságnak nevezünk. Ebben az esetben a gyermekközpontúságot egy olyan egyéni pedagógusi gondolkodás- és cselekvésmódnak definiálnám, amely a diákok egyéni vagy kiscsoportos tanulási (nevelési) gondjainak a megoldás keresésére alapszik. Ez a gondolkodásmód - angolul: mindset - nem a rendszertől várja a megoldást, hanem pedagógusi egyéni/társas intervenciójának eredménye, amelynek során önreflexiót és önértékelést alkalmazva, a problémát felismerve, a rendelkezésre álló lehetőségeket és eszközöket (pl. a pandémia által megismert digitális/online megoldások alkalmazása differenciálás céllal) felhasználva igyekszik megoldásokat találni, ezeket kipróbálni, a levont következtetések szerint alakítani. Ez minden, hiteles pedagógiai eljárás, gyermekközpontú pedagógusi attitűd és ennek sikerességének alapja. Egy ilyen esetről szól az alábbi cikk, amelynek néhány főbb gondolatát kiemeltem és fordítottam. 

Egyébként a tartalma nem másról szól, mint egy jó gyakorlatról, amit nem elutasítani, hanem kipróbálni, újragondolni, adaptálni érdemes. 

Meggyőződésem, ugyanakkor, hogy minden gyermekközpontú pedagógiai gyakorlat egy a megosztott cikkben leírt "hibával", illetve ennek felismerésével kezdődik. Továbbá, hiszem, hogy a felismerést megelőző "hiba" a pedagógiai folyamat nélkülözhetetlen része. A folyamat végén tapasztalható siker érzése, meg leírhatatlan.

Néhány lefordított gondolat: 

"The error that I was making was that I was treating all of the students like they had the same issue – they couldn’t add fractions. And once I recognized that they were struggling for different reasons, I realized that I needed to meet each student at their need.

[🇹🇯A hiba, amit elkövettem, az volt, hogy minden tanítványomat úgy kezeltem, mintha mindannyiuknak ugyanaz lenne a nehézségük - vagyis nem tudnak összeadni törteket. És amikor ráeszméltem, hogy ők különböző nehézségekkel küzdöttek, rájöttem, hogy nehézségeikre a megoldást is egyénileg kell megkeressem.]

(...)

I realized that to teach adding fractions, I had to remediate three different skills: converting (and simplify) fractions, finding common denominators, and adding fractions.

[🇹🇯 Rájöttem arra, hogy ahhoz, hogy törtek összeadását megtanítsam, három különböző készséget kell rendbetegyek: az átalakítast (és egyszerűsítést), a közös nevezőre hozást és az összeadást.]

(...)

I realized that to learn a skill, the student needs to first be shown how to perform the task. So I need to provide a tutorial for the students working on each skill. 

[🇹🇯 Felismertem, azt hogy ahhoz, hogy kialakuljon egy készség, a tanulónak ismernie kell, hogy miként végezze el az adott feladatot. Ehhez, arra volt szükségem, hogy minden fejlesztendő készséget érintően készítsek magyarázó/bemutató/feladatmegoldó videókat.]

(...)

I also had come to the epiphany that a key ingredient to learning something is being given the opportunity to practice it multiple times.

[🇹🇯 Továbbá megtanultam, hogy bármilyen tudás/készség megfelelő elsajátításának kulcsa a gyakorlásra fordítható, elegendő idő biztosításának lehetőségében rejlik.]

(...)

So I started building learning stations for each skill needed for adding fractions. Inside the stations I put a tutorial and lot practice problems with immediate feedback.

[🇹🇯 Így elkezdtem különálló tanulási központokat kialakítani minden fejlesztendő készségre. Minden központ rendelkezésére bocsátottam magyarázó/bemutató/feladatmegoldó (tutoriál) videót és sok, azonnali visszajelzést biztosító gyakorló feladatot.]

A többi részlet a cikkben:

http://www.rethinkmathteacher.com/what-is-differentiated-instruction/

UI - A jelen fordítás csak a megértést támogatja, nem hivatalos változat, nem célja a cikk eredeti üzenetének megváltoztatása.

Madarak és fák napja a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum elemi tagozatán

 

Fodor Emőke vagyok, 5 éve tanítóként dolgozom a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceumban. Előtte 19 évet óvónőként dolgoztam. Pedagógusként, de főleg anyaként rá kellett jönnöm, hogy a mostani gyerekeket más motivál, másként tanulnak. Tanítói áthelyezésemmel szinte egyidőben kezdtem érdeklődni a digitalis pedagógia iránt. Öt éve még nagyobb ellenállásban ütköztem minden szinten: szülők, kollégák, felettesek. “Jaj, nem való a szegény gyerek kezébe a kütyü”…pedig láttuk, hogy sokkal jobban figyelnek valamire ha például lefényképezik vagy filmet látnak róla, mintha arról szóban mesélnénk. A pandémia és az online oktatás számomra és kollégáim számára óriási lehetőség volt a továbbtanulásra és önfejlesztésre. Naponta néztük a tutoriálokat, iratkoztunk képzésekre, webináriumokra, küldtük egymásnak a neten talált jobbnál-jobb ötleteket. A közös tanulás közösséget kovácsolt belőlünk. A Digitális Témahéten harmadszor veszünk részt, de minden évben hallgatói vagyunk a pályázati időszakot megelőző webináriumoknak, képzéseknek. Hisszük, hogy közös tanulással, a gyerekekre figyelve- egy kicsit jobbá tehetjük a világot, ahol élünk.

Fodor Emőke

 

Madarak és fák napja a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum elemi tagozatán

 

            A címben jelölt világnapot május 10-én ünneplik, azzal a céllal, hogy a környezetvédelemre felhívják a figyelmet. A környezetvédelem fontossága illetve a környezetünkben élő növények, állatok ismeretének hiányosságai ihlették meg iskolánk tanítóit a projekt kidolgozásában, mellyel a 2022-es Digitális Témahétre is pályáznak.

            A projektet Felszegi Melinda tanítónő vezette, aki a negyedikesekkel számos megfigyelést, kutatást végzett digitális eszközök, alkalmazások felhasználásával.

A projekt kezdettől fogva a résztvevők (elemi tagozatos diákok, tanítók, tanárok) együttműködésén alapult. Az együttműködés során biztosítottuk a folyamatos egyéni és kiscsoportos értékelést, biztattuk és megerősítettük a diákok tevékenységét.

A Madarak és fák napja című projektünk tevékenységeit két nagy részre osztottuk. A másodikos és a negyedikes diákok (45 fő) alkották az első, a munkacsoportot, ők voltak azok, akik összeállították a tartalmat, szófelhőket szerkesztettek, elolvasták a mesét, dramatizálták és előadták azt, interjút készítettek, madarakat és fákat fényképeztek, robot pályát alakítottak ki, Genially szabadulószobát szerkesztettek, kísérleteztek.

A társaik - 80 diák - alkották a játszótársak csapatát, ők már a produktum, a társasjáték élvezői voltak. Erre a projekt záró napján került sor, április 13-án.

            A projektmunka első szakaszában a másodikos és a negyedikes diákok szófelhőt alkotva válaszoltak a ,,Mit ajándékozol a tölgyfának?” kérdésre. Előbb hagyományos módon papírra vetették ajándék ötleteiket, amit lefotóztunk és gif-et készítettünk belőle vagy digitalizálták őket a Wordart alkalmazás segítségével. Közösen elolvastuk Zelk Zoltán A tölgyfa születésnapja című meséjét.

A másodikos gyerekek az olvasott mesét dramatizálták. A két osztály diákjai madarakat fényképeztek. Az elkészült képeket a classroomba töltötték fel vagy digitálisan küldték a tanítóknak. 

A negyedikes gyerekek egyik csapata interjút készített azokkal a tanárokkal, akik majd tanítani fogják őket. A megválaszolandó kérdés - Kicsoda lenne Ön a faiskolában? volt.  Gyakorolták az interjúkészítést, megtanulták, hogyan kell hangfájlt készíteni és azt továbbítani. A tanárok feladata az volt, hogy faként mutatkozzanak be, anélkül, hogy a fa nevét kiejtsék. Az interjút a negyedikesek beillesztették a projektzáró társasjátékba. A tanárok is játékos kedvvel kapcsolódtak be az interjúadásba, a negyedikesek is fontos ügyben léptek be a nagyiskola tanárijába.

Mindenkinek feladatként volt kiosztva, hogy fákat, madarakat fényképezzenek, madárhangokat rögzítsenek. Sok szülő volt partner ebben a feladatban, parkba, a széki nádasba mentek a gyerekekkel, hogy lencsevégre kapjanak különlegesebb madarakat is. A lefotózott madarakat azonosították, majd a biológia szakos külső szakértővel leellenőriztettük a feladat megoldás helyességét.

Az osztályban kísérleteket végeztünk, az eredményeket a Wordwall igaz-hamis játékban rögzítettük. A tehetséges gyerekek Genially szabadulószobát készítettek, matematikai szöveges feladatokkal. 

A projektmunka második szakaszában a diákok által összeállított tartalmat összesítettük egy társasjátékban, amely egyben a projekt produktuma is. Az iskola aulájában kirakott tölgyfán alakítottunk ki pályákat. Minden pályára hat próba került, minden próbát egy negyedikes diák irányított. Az elemis diákok vegyes négy tagú csoportokat alkotnak. A csoport kialakításnál figyelembe vettük a gyerekek tanulási sajátosságait. Minden évfolyamból volt egy gyerek, a feladatokat együtt oldották meg, mindenkinek volt saját korához illő feladata, ugyanakkor a csapatszellem győzött. Azok a gyerekek, akik nem vettek részt a társasjátékban, a kézműves forgószínpad műhelyein ügyeskedtek. A kézimunka forgószínpad négy helyszíne - fecske háló készítés, gyurma tojás díszítés, tojás fonallal díszítve, daloló fa színezése. Itt is negyedikes diák fogadta a kisebb társait, a tanítók vezették a csoportokat.

A társasjáték helyszínei :

Interjú - a videóban hallott leírás alapján válassza ki a megfelelő fát

Párosító - a madárhang hallatán ismerje fel a madarat

Robotika - a papír újrahasznosítás útján vezesse végig a robotot

Wordwall játék - Igaz-Hamis állítások a kísérletek szerint

Genially szabadulószoba - témával kapcsolatos szöveges feladatok megoldása, titkos kód megtalálása

A játék során mindenki a tölgyfát ábrázoló gyűjtőlapjára gyűjtötte a matricákat, az értékeléskor pedig kiosztottuk az okleveleket minden résztvevő számára, hisz mindenki teljesítette a próbákat.

Értékelésként a Google űrlapot töltötték ki a diákok, melyben mindenki azt jelölte be, hogy szeretne még hasonló tanulási szituációt, érdekes témákat is javasoltak, mint sportok, kincskeresés, gyereknap.

A projektről Genially bemutató is készült, https://view.genial.ly/6263721b42b22800112cfaec/presentation-digitalis-temahet?fbclid=IwAR3YmnXsHHZ2kYayMr0KsZJhThyS8a9RY6C06tvYaqmsjCSXsPh-rTbvIfk

illetve egy Wakelet felületen is bemutatásra kerültek a projekt elemei.

https://wakelet.com/wake/Y8P5nv6EeNWT7anHgUAvJ

 

 

Új paradigma a láthatáron?

A paradigma szó jelentése nézetek, fogalmak rendszere egy szakterületen belül. Olyan fogalmak összessége, amelyek egy korszakra, időszakra jellemzőek és kijelölik a szakterület, tudomány határait, alkalmazandó módszereit, sikeresnek tekintett megoldásait. Ugyanakkor jelent egyfajta közös gondolkodásmódot is, a közös értékek összességét, amelyek alapján egy dologról vélekedünk, illetve az ehhez kapcsolódó módszerek szerint cselekszünk. És mi lehetne számunkra fontosabb, nagyobb érték bármely korszakban is, mint a tudás? A hozzá szorosan kapcsolódó szakterület pedig egyértelműen a pedagógia.

Azt, hogy éppen milyen elvek mentén működött az oktatás, mindig az adott kor határozta meg. A középkorig az ismeretátadás pedagógiája volt az uralkodó felfogás, melyben az ismeretek előre feldolgozott formában, szövegesen jutottak el a diákokhoz. Ezeket az ismereteket pedig elég volt memorizálni. Comenius lefektette a szemléltető pedagógia alapjait, a pedagógus feladataként  a bemutatást, szemléltetést hangsúlyozva az ismereteket az objektív valóság megismerésén keresztül kínálta fel a diákoknak. És a 20. században megérkezett a cselekvés pedagógiája, melynek alapja a gyermeki aktivitáson alapuló részvétel, együttműködés és konstruktivitás.

A 21. század, a harmadik évezred kapuja, teljesen átkontúrozta azt a valóságot, melyben élünk. Az objektív valóság mellé szép lassan felépült egy virtuális valóság is, mely körbeveszi, sok esetben akár helyettesíti is az objektív valóságot. Elvileg bárhol és bármikor képesek vagyunk kommunikálni és tanulni, a tanulási tér egyre tágul és virtuális magasságokba emelkedve szinte bármi elképzelhetővé válik. Az egyre „okosabb” eszközök használata is mindennapos az ifjú generációk, sokszor már a gyerekek körében is. Formálódni látszik egy teljesen új paradigma, a homo interneticus, az internethasználatot már természetszerűleg ismerő és alkalmazó nemzedék számára. Ez a nemzedék már az osztálytermek és tankönyvek világából kilépve keresi a tanulási lehetőségeket. Nekünk, pedagógusoknak pedig fel kell kínálnunk ezeket, akkor is, ha mi még az előző évezred „termékei” vagyunk, a 20. századra jellemző módon értünk igazán a nevelés-oktatás folyamatának szervezéséhez.

Ezeket a sorokat gondolatébresztőnek szántam, egy tanulmány kapcsán, melyet az Új paradigma az oktatásban fülnél belinkeltem.