Az olvasóvá nevelés, a könyvek iránti érdeklődés és szeretet kialakítása a gyerekekben egy hosszú, több évig tartó folyamat, amely minden pedagógus szívügye.
A folyamat sikerességének szempontjából rendkívül fontos a szülő-diák-tanító közötti kommunikáció és együttműködés. Ez a hármas kapcsolat olyan, mint egy háromlábú szék: ha valamelyik láb hiányzik, inog, az egész szék bizonytalanul áll vagy feldől. A mai digitalizált világban, mi felnőttek is ritkábban veszünk a kezünkbe nyomtatott könyvet. Így gyerekeink nem látnak bennünket olvasni, és mivel a kicsik inkább a példánkból tanulnak, mint a szavainkból, sokkal nehezebb rávenni őket az olvasásra.
Az olvasóvá nevelés
folyamatában akadályt jelent az is, hogy szórványban nehezebb magyar nyelvű
könyvekhez hozzáférni, és ezeknek az ára sokszor gondot jelent anyagi
szempontból a családoknak a jelenlegi gazdasági válságban.
Ezen okokból kifolyólag született meg az osztálykönyvtár kialakításának ötlete. Partnerünk és támogatónk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány volt, aki a szükséges könyvekkel ajándékozta meg osztályunkat. Nagy gonddal és figyelemmel választottuk ki a könyveket: korosztálynak megfelelőek legyenek, színesek, rövidebb és hosszabb szövegeket is tartalmazzanak. A klasszikus népmeséktől kezdve a modernebb gyermekregényekig, fiús és lányos alkotások egyaránt felkerültek a polcunkra.
A könyvtárat a
Tanügyminiszter által először meghirdetett Nemzeti Olvasó nap keretén belül
nyitottuk meg. Olvasásra buzdító, motiváló idézetekkel díszítettük ki
osztályunk falát, ezzel megteremtve a megfelelő külső környezeti keretet, és
felkeltve az érdeklődést, kíváncsiságot.
Az első könyvtárost a
tanító jelölte ki két hétre, de ezt követően az osztályközösség választotta ki
a következőt szavazással, előzőleg megbeszélve egy jó könyvtáros
tulajdonságait.
Természetesen van egy nyitvatartási programunk és egy füzet, melyben a kikölcsönzéssel kapcsolatos szükséges adatok vannak bevezetve. Erre vigyázni a könyvtáros feladata és ezt lelkiismeretesen teljesíti is az éppen soron lévő kisgyerek.
Majdnem egy hónap
távlatából visszatekintve igazi sikernek könyvelhetjük el a kis projektünket.
Könyvtárunkban szépen sorakoznak a kiolvasott könyvek, épségben, hiszen nagyon
vigyáznak a kisdiákok rájuk. Szívesen ajánlják egymásnak az általuk kiolvasott
alkotásokat és többször is megfigyeltem, hogy megosztják élményeiket arról,
amit elolvastak. Esős, hideg napokon a szünetekben bekuckolják magukat a terem
valamelyik sarkában, és összebújva olvasnak. Egyre többen olvasnak otthon is,
elhozzák bemutatják, hogy miket olvastak és egymás között is örömmel
csereberélik a könyveket.
Tudom, hogy még nagyon
hosszú út áll előttünk, de apró lépésekkel haladva, folyamatos dicséret és bátorítás
mellett kis csapatunk szépen halad az olvasóvá válás rögös útján.
Osváth Piroska
