Ismerd meg a szórványt!
Ezzel a címmel indította az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület azt a
projektet melynek célja erdélyi gyerekek
találkozása, magyarságtudatuk erősítése.
Az
1885-ben alapított Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítása óta a
szórvány vagy szórványosodó területek magyarságára fókuszál, tevékenységének fő
célja a szórványmagyarság becsatolása a nemzeti diskurzusba, valamint a helyi
cselekvésre ösztönzés és ennek, erejéhez mérten, a támogatása.
A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum,
2016-os indulása óta a mezőségi szórványmagyarság kiemelkedő oktatási
intézménye hivatott lenni. Az itt tanuló mintegy 500 gyerek fele a környező
falvakból származik, már az elemi osztályainkban is vannak más helységből
ingázó diákok. Sok a kétnyelvű családból származó diákunk is. Érdekes
kihívásnak tűnt megismerni a tömbmagyarságot, a Székelyföldet.
Első lépésként a Székelyföldi Legendárium meséit,
legendáit hallgattuk, néztük délutánonként. Majd Tamásiról meséltem a
gyerekeknek, az emlékév kapcsán, és meghallgattuk A hazug sün című mesét.
’Milyen érdekesen beszél a kisfiú….székelyesen…-csodálkoztak rá a tájnyelv
jellegzetességeire a másodikosok.
Majd eljött a kirándulás napja, május végén. Első
megállónk Farkaslaka volt. Hadnagy Jolán óvó néni a Tamási sírjánál várt és
ismertette velünk a nagy író életének fő mozzanatait. Majd a szülőházat is
meglátogattuk. Láttuk a bölcsőt, a családi asztalt, az udvart a nagy diófával…s
mivel eleredt az eső, pár percre a csűrt is.
A nap fénypontja a székelyudvarhelyi Mini Erdély Park
volt, ahol a kisvonatozást várták a legjobban a gyerekek. Természetesen utána
megcsodáltuk a sok miniatűr kastélyt, várat, templomot, megemlítetük a róluk
hallott legendákat, meséket. Lassan feljutottunk a játszótérre, ami lehetőséget
adott a kikapcsolódásra. Pihenni a mini moziba ültünk be, ahol megnéztünk egy
eddig nem látott rajzfilmet a csodafurulyáról. Nem csoda, hogy az
emléktárgyboltból sok-sok furulyával tértünk vissza. A mini vár is érdekes
volt.
Szejkefürdőn megnéztük a székely kapukat is, rácsodálkoztunk
a róvásírásra, galambdúcra egyaránt. Orbán Balázs sírjánál pár szóban
ismertettem a legnagyobb székely életét.
A csapat a farkaslaki szállásra visszatérve, nagy
izgalommal vette birtokba a szobákat. A járványhelyzet miatt kirándulni se
voltunk még közösen, nemhogy ottalvós kiránduláson vegyünk részt. Vacsora után
megérkeztek a farkaslaki negyedikesek, akik csodálatos népdalcsokorral ajándékoztak
meg minket. Ismerkedő és interaktív játékok után már kialakultak a
kisebb-nagyobb csapatok, akik sötétedésig mókáztak közösen.
Másnap a Kalonda tetőn a nárciszmezőkben
gyönyörködtünk, majd Korond érintésével megérkeztünk Parajdra. Beszélgettünk az
erdélyi sóról, melynek nagy értéke volt, szállításának útvonalán épült a mi új
várunk is a Szamoson. Széki származású gyerekeink megemlítették az ottani sós
vizű tavat is. A parajdi sóbányába már a buszozás is élmény volt, mint egy "rakéta" úgy mentünk le a föld
gyomrába. A kis kápolnában ortodox mise volt, ami újabb érdekes élményt
jelentett. A bányászati kiállítás érdekes időutazás volt, akárcsak a Hargita
és Maros megyei látványosságokról szóló
bannerek is. Rájöttünk, hogy milyen
kevés dolgot ismertünk meg közösen, mennyi felfedeznivaló vár még ránk.
Szent Borbála szobrát
elhagyva, ismét a föld fölé emelkedtünk. Kicsit nézelődtünk a sokféle só és
emléktárgy közt, majd Szovátára utaztunk. A Medve-tó sötéten és sósan
csillogott, sétára hívogatott minket. Ám a kisvonat nagyobb vonzerővel bírt,
erre felpattanva körbeutaztuk a sóvidéki üdülővárost. Sajnos az eső nem tette
lehetővé, hogy a tavat körbesétáljük. Élményekkel gazdagon tértünk haza, rajzos
élménybeszámolónk is ezt tükrözte.
Június 13-án a farkaslaki barátokat fogadtuk. A
negyedikesek, Felszegi Melinda és Vigh Emese tanítónők tanítványai, akik
történelemből idén készítettek helyismereti projekteket, segítettek a városnézésben. Rózsa Sándorról, a Martinuzzi
várról illetve az örmény templomról meséltek a farkaslaki negyedikeseknek.
Utána Filep Erzsébet hagyományos széki szobáját és viseleteit, széki babáit
csodálhattuk meg. Az est legjobban várt fénypontja az esti táncház volt,
amelyben a szamosújvári másodikosok zenéltek, illetve bemutatták az így tedd
rá! néptánctanítási módszert. Felcsíki táncokat is roptak közösen, majd szabad
beszélgetéssel zárult az este. A Téka Szórványkollégiumban szálltak meg,
érdekes volt számukra azt hallani, hogy milyen amikor a faluban nincs magyar
iskola és hét közben a családtól elszakadva kell tanulniuk.
A farkaslakiak a válaszúti Kallós Múzeumot is
megtekintették, majd kincses Kolozsvár érintésével hazafelé vették útjukat.
A szamosújvári másodikosok betekintést nyerhettek a
tömbmagyarság életében, ugyanakkor saját értékeiket is tudatosították.
Tapasztalataikat jövőre újabb projektekben hasznosítják. Köszönetet mondunk az
EMKE-nek, a Téka Alapítványnak, a Kallós Alapítványnak, a Tamási szülőház
vezetőjének, Filep Erzsébetnek és mindenkinek, aki lehetővé tette e projekt
megvalósulását.