Fodor Emőke: Ismerd meg a szórványt!

 

Ismerd meg a szórványt!

Ezzel a címmel indította az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület azt a projektet melynek célja  erdélyi gyerekek találkozása, magyarságtudatuk erősítése.

               Az 1885-ben alapított Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítása óta a szórvány vagy szórványosodó területek magyarságára fókuszál, tevékenységének fő célja a szórványmagyarság becsatolása a nemzeti diskurzusba, valamint a helyi cselekvésre ösztönzés és ennek, erejéhez mérten, a támogatása.

               A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum, 2016-os indulása óta a mezőségi szórványmagyarság kiemelkedő oktatási intézménye hivatott lenni. Az itt tanuló mintegy 500 gyerek fele a környező falvakból származik, már az elemi osztályainkban is vannak más helységből ingázó diákok. Sok a kétnyelvű családból származó diákunk is. Érdekes kihívásnak tűnt megismerni a tömbmagyarságot, a Székelyföldet.

               Első lépésként a Székelyföldi Legendárium meséit, legendáit hallgattuk, néztük délutánonként. Majd Tamásiról meséltem a gyerekeknek, az emlékév kapcsán, és meghallgattuk A hazug sün című mesét. ’Milyen érdekesen beszél a kisfiú….székelyesen…-csodálkoztak rá a tájnyelv jellegzetességeire a másodikosok.

               Majd eljött a kirándulás napja, május végén. Első megállónk Farkaslaka volt. Hadnagy Jolán óvó néni a Tamási sírjánál várt és ismertette velünk a nagy író életének fő mozzanatait. Majd a szülőházat is meglátogattuk. Láttuk a bölcsőt, a családi asztalt, az udvart a nagy diófával…s mivel eleredt az eső, pár percre a csűrt is.

               A nap fénypontja a székelyudvarhelyi Mini Erdély Park volt, ahol a kisvonatozást várták a legjobban a gyerekek. Természetesen utána megcsodáltuk a sok miniatűr kastélyt, várat, templomot, megemlítetük a róluk hallott legendákat, meséket. Lassan feljutottunk a játszótérre, ami lehetőséget adott a kikapcsolódásra. Pihenni a mini moziba ültünk be, ahol megnéztünk egy eddig nem látott rajzfilmet a csodafurulyáról. Nem csoda, hogy az emléktárgyboltból sok-sok furulyával tértünk vissza. A mini vár is érdekes volt.

               Szejkefürdőn megnéztük a székely kapukat is, rácsodálkoztunk a róvásírásra, galambdúcra egyaránt. Orbán Balázs sírjánál pár szóban ismertettem a legnagyobb székely életét.

               A csapat a farkaslaki szállásra visszatérve, nagy izgalommal vette birtokba a szobákat. A járványhelyzet miatt kirándulni se voltunk még közösen, nemhogy ottalvós kiránduláson vegyünk részt. Vacsora után megérkeztek a farkaslaki negyedikesek, akik csodálatos népdalcsokorral ajándékoztak meg minket. Ismerkedő és interaktív játékok után már kialakultak a kisebb-nagyobb csapatok, akik sötétedésig mókáztak közösen.

               Másnap a Kalonda tetőn a nárciszmezőkben gyönyörködtünk, majd Korond érintésével megérkeztünk Parajdra. Beszélgettünk az erdélyi sóról, melynek nagy értéke volt, szállításának útvonalán épült a mi új várunk is a Szamoson. Széki származású gyerekeink megemlítették az ottani sós vizű tavat is. A parajdi sóbányába már a buszozás is élmény volt, mint egy "rakéta" úgy mentünk le a föld gyomrába. A kis kápolnában ortodox mise volt, ami újabb érdekes élményt jelentett. A bányászati kiállítás érdekes időutazás volt, akárcsak a Hargita és  Maros megyei látványosságokról szóló bannerek is.  Rájöttünk, hogy milyen kevés dolgot ismertünk meg közösen, mennyi felfedeznivaló vár még ránk.

Szent Borbála szobrát elhagyva, ismét a föld fölé emelkedtünk. Kicsit nézelődtünk a sokféle só és emléktárgy közt, majd Szovátára utaztunk. A Medve-tó sötéten és sósan csillogott, sétára hívogatott minket. Ám a kisvonat nagyobb vonzerővel bírt, erre felpattanva körbeutaztuk a sóvidéki üdülővárost. Sajnos az eső nem tette lehetővé, hogy a tavat körbesétáljük. Élményekkel gazdagon tértünk haza, rajzos élménybeszámolónk is ezt tükrözte.

               Június 13-án a farkaslaki barátokat fogadtuk. A negyedikesek, Felszegi Melinda és Vigh Emese tanítónők tanítványai, akik történelemből idén készítettek helyismereti projekteket, segítettek  a városnézésben. Rózsa Sándorról, a Martinuzzi várról illetve az örmény templomról meséltek a farkaslaki negyedikeseknek. Utána Filep Erzsébet hagyományos széki szobáját és viseleteit, széki babáit csodálhattuk meg. Az est legjobban várt fénypontja az esti táncház volt, amelyben a szamosújvári másodikosok zenéltek, illetve bemutatták az így tedd rá! néptánctanítási módszert. Felcsíki táncokat is roptak közösen, majd szabad beszélgetéssel zárult az este. A Téka Szórványkollégiumban szálltak meg, érdekes volt számukra azt hallani, hogy milyen amikor a faluban nincs magyar iskola és hét közben a családtól elszakadva kell tanulniuk.

               A farkaslakiak a válaszúti Kallós Múzeumot is megtekintették, majd kincses Kolozsvár érintésével hazafelé vették útjukat.

               A szamosújvári másodikosok betekintést nyerhettek a tömbmagyarság életében, ugyanakkor saját értékeiket is tudatosították. Tapasztalataikat jövőre újabb projektekben hasznosítják. Köszönetet mondunk az EMKE-nek, a Téka Alapítványnak, a Kallós Alapítványnak, a Tamási szülőház vezetőjének, Filep Erzsébetnek és mindenkinek, aki lehetővé tette e projekt megvalósulását.

Különdíjjal jutalmazták a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum csapatát a Digitális témahéten

 Különdíjjal jutalmazták a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum csapatát a Digitális témahéten

A Digitális Témahét Magyarország legnagyobb digitális pedagógiai eseménye. 2016-ban indult útjára, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kezdeményezésére. Az idén hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Digitális Témahét céljaaz volt, hogy a digitális eszközökkel támogatott projektpedagógia és innovatív pedagógiai módszerek terjesztésén keresztül:

Ø  fejlessze a tanulók digitális kompetenciáját, segítse a 21. századi képességek fejlesztését biztosító digitális pedagógiai módszerek terjesztését;

Ø  szakmai támogatást és hálózati kapcsolódást biztosítson a digitális eszközökkel támogatott innovatív oktatási gyakorlat iránt érdeklődő pedagógus számára;

Ø  segítse a digitális írástudással és digitális gyermekvédelemmel kapcsolatos ajánlásokat és támogatási formákat közvetíteni a diákok, szülők és pedagógusok felé egyaránt;

Ø  betekintést nyújtson a legkorszerűbb oktatástechnológiai fejlesztésekbe;

Ø  pályázati forma keretében forrást biztosítson az innovatív módszereket megvalósító pedagógusok és intézmények számára digitális eszköz ellátottságuk fejlesztésére;

Ø  folyamatos támogatást biztosítson a járványhelyzet miatt előtérbe került online oktatás hatékony szervezéséhez.

A programhoz csatlakozó intézmények idén is több pályázati kategóriában mutathatták be a munkáijukat.

Negy szeretettel gratulálunk a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum csapatának, akik a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága - A legaktívabb külhoni magyar iskolai közösség c. különdíjat kapták.

Szeretettel buzdítanak másokat is, hogy vegyenek rész a pályázaton.

A pályázati anyagukat április 26-i bejegyzésünkben mutatta be részletesen Fodor Emőke.

Az alábbiakban pedig Felszegi Melinda zárókonferencián bemutatott videós projektbemutató anyagát lehet megtekinteni.

Madarak és fák napja a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum elemi tagozatán

 

Fodor Emőke vagyok, 5 éve tanítóként dolgozom a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceumban. Előtte 19 évet óvónőként dolgoztam. Pedagógusként, de főleg anyaként rá kellett jönnöm, hogy a mostani gyerekeket más motivál, másként tanulnak. Tanítói áthelyezésemmel szinte egyidőben kezdtem érdeklődni a digitalis pedagógia iránt. Öt éve még nagyobb ellenállásban ütköztem minden szinten: szülők, kollégák, felettesek. “Jaj, nem való a szegény gyerek kezébe a kütyü”…pedig láttuk, hogy sokkal jobban figyelnek valamire ha például lefényképezik vagy filmet látnak róla, mintha arról szóban mesélnénk. A pandémia és az online oktatás számomra és kollégáim számára óriási lehetőség volt a továbbtanulásra és önfejlesztésre. Naponta néztük a tutoriálokat, iratkoztunk képzésekre, webináriumokra, küldtük egymásnak a neten talált jobbnál-jobb ötleteket. A közös tanulás közösséget kovácsolt belőlünk. A Digitális Témahéten harmadszor veszünk részt, de minden évben hallgatói vagyunk a pályázati időszakot megelőző webináriumoknak, képzéseknek. Hisszük, hogy közös tanulással, a gyerekekre figyelve- egy kicsit jobbá tehetjük a világot, ahol élünk.

Fodor Emőke

 

Madarak és fák napja a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum elemi tagozatán

 

            A címben jelölt világnapot május 10-én ünneplik, azzal a céllal, hogy a környezetvédelemre felhívják a figyelmet. A környezetvédelem fontossága illetve a környezetünkben élő növények, állatok ismeretének hiányosságai ihlették meg iskolánk tanítóit a projekt kidolgozásában, mellyel a 2022-es Digitális Témahétre is pályáznak.

            A projektet Felszegi Melinda tanítónő vezette, aki a negyedikesekkel számos megfigyelést, kutatást végzett digitális eszközök, alkalmazások felhasználásával.

A projekt kezdettől fogva a résztvevők (elemi tagozatos diákok, tanítók, tanárok) együttműködésén alapult. Az együttműködés során biztosítottuk a folyamatos egyéni és kiscsoportos értékelést, biztattuk és megerősítettük a diákok tevékenységét.

A Madarak és fák napja című projektünk tevékenységeit két nagy részre osztottuk. A másodikos és a negyedikes diákok (45 fő) alkották az első, a munkacsoportot, ők voltak azok, akik összeállították a tartalmat, szófelhőket szerkesztettek, elolvasták a mesét, dramatizálták és előadták azt, interjút készítettek, madarakat és fákat fényképeztek, robot pályát alakítottak ki, Genially szabadulószobát szerkesztettek, kísérleteztek.

A társaik - 80 diák - alkották a játszótársak csapatát, ők már a produktum, a társasjáték élvezői voltak. Erre a projekt záró napján került sor, április 13-án.

            A projektmunka első szakaszában a másodikos és a negyedikes diákok szófelhőt alkotva válaszoltak a ,,Mit ajándékozol a tölgyfának?” kérdésre. Előbb hagyományos módon papírra vetették ajándék ötleteiket, amit lefotóztunk és gif-et készítettünk belőle vagy digitalizálták őket a Wordart alkalmazás segítségével. Közösen elolvastuk Zelk Zoltán A tölgyfa születésnapja című meséjét.

A másodikos gyerekek az olvasott mesét dramatizálták. A két osztály diákjai madarakat fényképeztek. Az elkészült képeket a classroomba töltötték fel vagy digitálisan küldték a tanítóknak. 

A negyedikes gyerekek egyik csapata interjút készített azokkal a tanárokkal, akik majd tanítani fogják őket. A megválaszolandó kérdés - Kicsoda lenne Ön a faiskolában? volt.  Gyakorolták az interjúkészítést, megtanulták, hogyan kell hangfájlt készíteni és azt továbbítani. A tanárok feladata az volt, hogy faként mutatkozzanak be, anélkül, hogy a fa nevét kiejtsék. Az interjút a negyedikesek beillesztették a projektzáró társasjátékba. A tanárok is játékos kedvvel kapcsolódtak be az interjúadásba, a negyedikesek is fontos ügyben léptek be a nagyiskola tanárijába.

Mindenkinek feladatként volt kiosztva, hogy fákat, madarakat fényképezzenek, madárhangokat rögzítsenek. Sok szülő volt partner ebben a feladatban, parkba, a széki nádasba mentek a gyerekekkel, hogy lencsevégre kapjanak különlegesebb madarakat is. A lefotózott madarakat azonosították, majd a biológia szakos külső szakértővel leellenőriztettük a feladat megoldás helyességét.

Az osztályban kísérleteket végeztünk, az eredményeket a Wordwall igaz-hamis játékban rögzítettük. A tehetséges gyerekek Genially szabadulószobát készítettek, matematikai szöveges feladatokkal. 

A projektmunka második szakaszában a diákok által összeállított tartalmat összesítettük egy társasjátékban, amely egyben a projekt produktuma is. Az iskola aulájában kirakott tölgyfán alakítottunk ki pályákat. Minden pályára hat próba került, minden próbát egy negyedikes diák irányított. Az elemis diákok vegyes négy tagú csoportokat alkotnak. A csoport kialakításnál figyelembe vettük a gyerekek tanulási sajátosságait. Minden évfolyamból volt egy gyerek, a feladatokat együtt oldották meg, mindenkinek volt saját korához illő feladata, ugyanakkor a csapatszellem győzött. Azok a gyerekek, akik nem vettek részt a társasjátékban, a kézműves forgószínpad műhelyein ügyeskedtek. A kézimunka forgószínpad négy helyszíne - fecske háló készítés, gyurma tojás díszítés, tojás fonallal díszítve, daloló fa színezése. Itt is negyedikes diák fogadta a kisebb társait, a tanítók vezették a csoportokat.

A társasjáték helyszínei :

Interjú - a videóban hallott leírás alapján válassza ki a megfelelő fát

Párosító - a madárhang hallatán ismerje fel a madarat

Robotika - a papír újrahasznosítás útján vezesse végig a robotot

Wordwall játék - Igaz-Hamis állítások a kísérletek szerint

Genially szabadulószoba - témával kapcsolatos szöveges feladatok megoldása, titkos kód megtalálása

A játék során mindenki a tölgyfát ábrázoló gyűjtőlapjára gyűjtötte a matricákat, az értékeléskor pedig kiosztottuk az okleveleket minden résztvevő számára, hisz mindenki teljesítette a próbákat.

Értékelésként a Google űrlapot töltötték ki a diákok, melyben mindenki azt jelölte be, hogy szeretne még hasonló tanulási szituációt, érdekes témákat is javasoltak, mint sportok, kincskeresés, gyereknap.

A projektről Genially bemutató is készült, https://view.genial.ly/6263721b42b22800112cfaec/presentation-digitalis-temahet?fbclid=IwAR3YmnXsHHZ2kYayMr0KsZJhThyS8a9RY6C06tvYaqmsjCSXsPh-rTbvIfk

illetve egy Wakelet felületen is bemutatásra kerültek a projekt elemei.

https://wakelet.com/wake/Y8P5nv6EeNWT7anHgUAvJ

 

Beszéljünk a beszédhibákról!

Az iskolai mindennapokban egyre több kisikolás életét keseríti meg az, hogy beszédhibája van. A probléma az ártalmatlannak tűnő pöszségtől egészen a súlyos zavarokig terjedhet. Sokszor a szülő nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a rendellenességeknek, hiszen a gyerek olyan aranyos... én is selypítettem és kinőttem... Sajnos a beszédhibák nem szívódnak fel maguktól és nagyon sok problémát okozhatnak az olvasás és írás tanulásában ezért mindenképpen kellő figyelmet és főképp megfelelő fejlesztést igényelnek. Gyakran előfordul azonban az is, hogy nincs szakember, akitől segítséget lehetne kérni és a tanító tanácstalan. Ezekben az esetekben sem szabad szőnyeg alá söpörni a problémát, hiszen mi tanítók is sokat tehetünk azért, hogy tanítványaink beszéde tiszta és helyes legyen, sok esetben már egy kevés odafigyelés is csodákra képes.

Már előkészítő osztályban elkezdhetjük játékos gyakorlatokkal ügyesíteni a bezédképző szerveket, ezeket nagyon élvezik a gyerekek. Léteznek olyan kártyacsomagok is, amik ebben segítenek. 

Az én kedvencem ez a csomag, melynek 40 kártyáján állatkölykök kerülnek érdekes helyzetekbe, őket utánozzák a gyerekek. Nagyon jól megmozgatja az arc és a száj izmait, előbújik a szájukból a nyelvük, tornáztatni lehet az ajkakat.

A közös játék során minden gyerek húz egy kártyát, bemutatja a rajta ábrázolt helyzetet és az osztály utánozza, amit látott. A játék hevében a gyerekek igyekeznek jól teljesíteni, észre sem veszik, hogy közben fejlődnek, ügyesednek. Az apróbb rendellenességek sok esetben spontán módon, célzott beavatkozás nélkül korrigálódnak. Ha viszont a probléma továbbra is fennáll, próbálkozhatunk egyéni fejlesztéssel is. Nagyon fontos, hogy célzott beavatkozás esetén ne az osztály előtt dolgozzunk a gyerekkel, közösségben ne javítsuk, elégedjünk meg azzal, hogy a helyes ejtést minden lehetséges alkalommal frontálisan megmutatjuk, biztassuk a gyerekeket arra, hogy próbálkozzanak, de semmiképpen ne szóljunk rá név szerint azokra a gyerekekre, akinél rendellenességet tapasztalunk.

A hangoztatásban is helye van a mókának. Nagyon szeretik a gyerekek a kerettörténeteket. Az én tanítványaim kedvence az állatkerti látogatás. A történetet én mesélem az ő feladatuk, hogy a hangutánzó részeket előadják, illetve elvégezzék az artikulációt segítő mozgásokat.

Látogatás az állatkertben

A gyerekek nagyon ügyesek voltak. A tanító néni ezért állatkertbe viszi őket.

Kettesével sorba állnak: egy-kettő, egy-kettő. (itt a ritmus a fontos)

Elsétálnak az iskolabuszhoz.

A busz vezetője kinyitja az ajtót: pssz.

A gyerekek felszállnak, közben a tanító néni számol: egy-kettő, egy-kettő.

A buszvezető becsukja az ajtót: pssz.

Elindul a busz: brrr (jó sokáig lehet húzni a motor berregésének az utánzását, összeszorított ajkakkal kiengedve a levegőt, ez nagy szolgálatot tesz azoknál a gyerekeknél, akik a r hang ejtésével küszködnek).

Megérkezik a busz az állatkerthez. Megáll.

A buszvezető kinyitja az ajtót: pssz.

A gyerekek leszállnak, közben a tanító néni számol: egy-kettő, egy-kettő.

Elindulnak a látogatásra. Először a majomházat látogatják meg.

A majmok grimaszokat vágnak: u-u-á-á.

Aztán az oroszlánokat látogatják meg. Ezek nagyot bömbölnek: oáó.

A hüllőházban a kígyók kidugják a nyelvüket és jobbra-balra mozgatják.

A víziló ásít.

A halak csendesen tátognak.

A zsiráf a nyelvével elkapja a leveleket és az alsó állkapcsát jobbra-balra forgatva megrágja.

Az elefánt trombitál: tü-tü-tü-tű.

A krokodil csattogtatja a fogait.

A tevegyerek morcos, lebiggyeszti az alsó ajkát.

A hangyász kidugja a nyelvét és berántja vele a hangyákat.

A kis kenguru puszit küld. (beszívjuk az arcunkat).

A lajhár orrára rászállt egy légy, de lusta elhessenteni, csak lefújja. (kidugott nyelvünkkel irányítjuk felfelé a levegőt).

A látogatás végén a gyerekek fagyit kapnak, amit örömmel elnyalogatnak.

Elsétálnak az iskolabuszhoz.

A busz vezetője kinyitja az ajtót: pssz.

A gyerekek felszállnak, közben a tanító néni számol: egy-kettő, egy-kettő.

A buszvezető becsukja az ajtót: pssz.

Elindul a busz: brrr.

Hazaérnek. A busz megáll.

A buszvezető kinyitja az ajtót: pssz.

A gyerekek leszállnak, közben a tanító néni számol: egy-kettő, egy-kettő.

Együtt  mondják: Micsoda délután volt! Köszönjük szépen!

 

A mesét mindig a kedvünk szerint alakíthatjuk. A gyerekek soha nem unják meg, sőt! Szívesen lesznek alakítói a történetnek.

Segítségünkre lehet még a beszédfejlesztésben:

 

Miért szeretem a lapkönyvet?

 Szigeti Anna - Mária tanítónő nem riad vissza az új utak keresésétől a mindennapi gyakorlatban. Most egy olyan eredeti megoldást mutat be, ami rendkívül hasznos és izgalmas lehet a mindennapi gyakorlatban.

Miért szeretem a lapkönyvet?

Sokáig azt hittem, hogy a lapbook az angol „lap” (öl) szó miatt ölkönyvet jelent, amit az ember fia-lánya az ölében tartva nézeget. De aztán rájöttem, hogy ez -az inkább otthontanulásban használt- pedagógiai  módszer neve inkább a lapozgatást, hajtást, mozgást jelenti a könyv előtagjaként, mert az is: egy könyv, amit hajtogatni, tekerni, felcsavarni, bebújtatni, ráfedni, kitűrni és betűrni lehet. Olyan interaktív könyv, amit a gyerek készít el egy felnőtt/pedagógus/szülő segítségével. Olyan projekt, ami egy-egy témát több szempontból körbejár, és miközben megtalálja interdiszciplináris átfedéseket, az új ismereteket játékok, gyűjtemények, maga a rendszerezés során begyakoroltatja a gyerekekkel. Nevezhetnénk a végső produktumot  matatókönyvnek isJ, de maradjunk a lapkönyv mellett, mert hát lapokból áll, amit úgy hajtogathatunk, ahogy nekünk tetszik.

Azért szeretem ezt a módszert, mert hasonlít kicsit a Steiner-pedagógiában használt gyerekek által készített könyvre, amiben összegezik az epochákban/fejezetekben tanultakat, másrészt olyan, mint egy jó gondolattérkép vagy tanulás-lépcső, ami köré aztán bővíthetjük az ismereteinket. Azért is használom szívesen, mert a készítése közben rengeteg dolog a helyére kerül a kisiskolások fejében, lehet sokat tanulni egymástól (ha csoportosan készítik el), ti. a legjobban az marad meg, amiről beszélgetnek társas viszonyban.

Sokáig ódzkodtam használni, mert idő-és munkaigényes, nem a legolcsóbb megoldás, ha szép, színes munkákat szeretnék, de a gyerekek lelkesedése győzött a fenntartásaim felett. Nagy diákokat arra ösztönözheti, hogy kutassanak egy-egy témában. Fejleszti a képzeletet, kézügyességet, gondolkodást, szépérzéket, térérzéket stb. A Waldorf-könyvtől  annyiban különbözik, hogy nem csak kézzel készül. A modern technikának köszönhetően nyomtathatunk, szerkeszthetünk, vághatunk, ragaszthatunk belé ábrákat, de akár  csak a kézírásunkat, rajzainkat is használhatjuk. Attól függ, hogy mi a célunk és hány éves tanulókat, miben akarjuk fejleszteni. HA kisgyerekekről van szó, akkor kész sablonokat használunk nem csak a zsebekhez és a hajtogatható részekhez, hanem a fő téma ábráihoz is.  Segítünk nekik az ábrák, képek, díszítőelemek kivágásában, elrendezésében, ragasztásában. Használhatjuk a tűzőgépet, filctollakat, zsírkrétákat, Milton-kapcsokat, szalagragasztókat, nyomtatót, színes kartonokat, ragasztót, ollót, borítékokat, papírzsebeket, képes folyóiratokat, régi naptárakat, kartonlapokat, térképeket…  

Ismétléshez, összefoglaláshoz nagyszerű stratégia lehet a következő lépésekből álló: egy ötletbörzével felidézzük a kulcsszavakat, felírjuk a  táblára, és a lapbook fedőlapjára  a címet. Egy gondolatfelhőbe azt, hogy mi jut eszükbe a fejezetről, aláhúzzuk, mit szeretnénk betenni a lapkönyvbe, pl. amit tudtunk már, amit megtanultunk és amit szeretnénk tudni még a témával kapcsolatban. Ezzel a  3T-technikával már készen is van a három főoldalra való alcím, ezekből nyílhatnak a következő oldalak felfelé vagy lefelé, ill. oldalra. Csoportokra osztjuk az osztályt, és megkérjük adjanak nevet maguknak. Egyik csoport kidolgozza a SZÓKINCSET (pl. új szavak, kifejezések, szólások, közmondások, más nyelven való megnevezéseket vagy csak a szókincsgyarapítást) másik csoport a MEGHATÁROZÁSOKAT (pl. műfajok, műveleteket, fogalmak, fajok, szereplők, helyszínek, stb.), harmadik a PÉLDÁKAT (csoportok, fajok, típusok, részek, idézetek, kedvenc részek), negyedik az ÉRDEKESSÉGEKET (pl. a szerzőről, különleges, atipikus esetek), ötödik a DÍSZÍTŐELEMEKET. Amikor elkészültek, a csoportok tanulói elrendezik az oldalakat bemutatják egymásnak a munkáikat. (Azt még elárulom, hogy harmadik osztályig jobban szeretik a diákok a sajátjukat készíteni. Később jobban jár mindenki, ha csoportban dolgoznak.)

    Az a legjobb ebben, hogy később is elő lehet venni, felidézni az anyagot, bővíteni, gyakorolni. Aki egy ilyen lapkönyvet készített, már többször átvette/ismételte az anyagot élvezetes, örömteli hangulatban, és nagyobb a valószínűsége, hogy a megtanulandók rögzültek is, hisz gondolkodott/együttgondolkodott róluk.

Szigeti Anna - Mária

A gyerek, aki olvas olyan felnőtt lesz, aki gondolkozik

 

Osváth Piroska tanítónő, a Téglás Gábor Elméleti Líceumban napsugárként szórja maga köré az olvasás szeretetét.  Olvasással, könyvekkel kapcsolatos gondolatait örömmel osztja meg azokkal, akik ellátogatnak ide, az Oktatérbe. 

Az olvasóvá nevelés, a könyvek iránti érdeklődés és szeretet kialakítása a gyerekekben egy hosszú, több évig tartó folyamat, amely minden pedagógus szívügye.

A folyamat sikerességének szempontjából rendkívül fontos a szülő-diák-tanító közötti kommunikáció és együttműködés. Ez a hármas kapcsolat olyan, mint egy háromlábú szék: ha valamelyik láb hiányzik, inog, az egész szék bizonytalanul áll vagy feldől. A mai digitalizált világban, mi felnőttek is ritkábban veszünk a kezünkbe nyomtatott könyvet. Így gyerekeink nem látnak bennünket olvasni, és mivel a kicsik inkább a példánkból tanulnak, mint a szavainkból, sokkal nehezebb rávenni őket az olvasásra.

Az olvasóvá nevelés folyamatában akadályt jelent az is, hogy szórványban nehezebb magyar nyelvű könyvekhez hozzáférni, és ezeknek az ára sokszor gondot jelent anyagi szempontból a családoknak a jelenlegi gazdasági válságban.

Ezen okokból kifolyólag született meg az osztálykönyvtár kialakításának ötlete. Partnerünk és támogatónk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány volt, aki a szükséges könyvekkel ajándékozta meg osztályunkat. Nagy gonddal és figyelemmel választottuk ki a könyveket: korosztálynak megfelelőek legyenek, színesek, rövidebb és hosszabb szövegeket is tartalmazzanak. A klasszikus népmeséktől kezdve a modernebb gyermekregényekig, fiús és lányos alkotások egyaránt felkerültek a polcunkra.

A könyvtárat a Tanügyminiszter által először meghirdetett Nemzeti Olvasó nap keretén belül nyitottuk meg. Olvasásra buzdító, motiváló idézetekkel díszítettük ki osztályunk falát, ezzel megteremtve a megfelelő külső környezeti keretet, és felkeltve az érdeklődést, kíváncsiságot.

Az első könyvtárost a tanító jelölte ki két hétre, de ezt követően az osztályközösség választotta ki a következőt szavazással, előzőleg megbeszélve egy jó könyvtáros tulajdonságait.

Természetesen van egy nyitvatartási programunk és egy füzet, melyben a kikölcsönzéssel kapcsolatos szükséges adatok vannak bevezetve. Erre vigyázni a könyvtáros feladata és ezt lelkiismeretesen teljesíti is az éppen soron lévő kisgyerek.

Majdnem egy hónap távlatából visszatekintve igazi sikernek könyvelhetjük el a kis projektünket. Könyvtárunkban szépen sorakoznak a kiolvasott könyvek, épségben, hiszen nagyon vigyáznak a kisdiákok rájuk. Szívesen ajánlják egymásnak az általuk kiolvasott alkotásokat és többször is megfigyeltem, hogy megosztják élményeiket arról, amit elolvastak. Esős, hideg napokon a szünetekben bekuckolják magukat a terem valamelyik sarkában, és összebújva olvasnak. Egyre többen olvasnak otthon is, elhozzák bemutatják, hogy miket olvastak és egymás között is örömmel csereberélik a könyveket.

Tudom, hogy még nagyon hosszú út áll előttünk, de apró lépésekkel haladva, folyamatos dicséret és bátorítás mellett kis csapatunk szépen halad az olvasóvá válás rögös útján.

Osváth Piroska

Tanuljunk örömmel románul!

 Tanuljunk örömmel románul!

Román nyelvet tanítani még napjainkban is nagy kihívás. Számunkra, szórványban élők számára azért, mert nagyon széles skálán mozog a tanulók előzetes tudása, van aki nagyon jól beszéli a nyelvet, neki nehéz újat, érdekeset nyújtani, van aki meg egyáltalán nem tud románul, számára az alapszókincs kialakítása okoz gondot, hamar elveszíti az érdeklődését.

Az elmúlt évek tapasztalatából okulva eltökéltem, hogy már előkészítő és első osztályban nagy gondot fordítok a szókincs gyarapítására. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy minden gyerek szókincse elér egy „kritikus tömeget” , ami után szinte szárnyra kap a nyelvtanulási kedve.

Első osztályban nagy segítségemre van a mindennnapokban Karp Ágnes és Makai Emese Márta első osztályosoknak szóló digitális tankönyve, melyet minden tanórán beépítek a tanulásba. Érdekes, dinamikus, cselekedtető feladatai esélyt sem adnak az unatkozásra.

 

A szókincsbővítő feladatokat minden tanuló végigjátssza, azok is izgalmasnak találják, akiknem már nem a szavak jelentésére kell koncentrálniuk. A kezdő szókincsgyarapítók pedig a játék sikeréért igyekeznek megjegyezni a szavak jelentését.

A feladatokat végezzük párban illetve csoportosan is. A párok kialakításánal mindig fontos szempont, hogy a románul jól beszélő a kezdővel kerüljön össze, így az előzőnek az jelent kihívást, hogy a párját maga mellé felfejlessze. Arra is kiemelten figyelek, hogy minden gyermek legalább egy mondatot mondjon el a tanórán. Rendkívül alkalmasak erre a tankönyv feladatai által felkínált párbeszédhelyzetek, szerepjátékok.

A könyv megtalálható a digitális tankönyvtárban a www.manuale.edu.ro oldalon. Mindenkinek szretettel ajánlom.

Genially – nem lehet megunni!

 A világjárvány olyan helyzetbe projektálta az oktatást, amit egyesek kilátástalannak itéltek, mások számára pedig a lehetőségek tárházát jelentette. Új utakon indultak el és csodálatos eredményeket mondhatnak magukénak. 

Ez utóbbi kategóriába tartozik Domokos Anna- Mária tanítónő is, aki a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban tanít és aki az online oktatás ideje alatt a fejlődés, tanulás lehetőségeit keresve bukkant a Geniallyre, amit nagyon megszeretett. Azóta is beépíti a tanóráiba a tanultakat, munkáit számos tanítói csoportban meg is osztja.

Vele beszélgettem az első lépésekről, jelenről, jövőről.

 

Hogy kerültél kapcsolatba a Geniallyval?

Az online tanítás arra késztetett, hogy tobábbképzőkre jelentkezzem... A Geniallyről egy ilyen tanfolyamon hallottam először, s mivel úgy tűnt, nagyon hasonlít a ppt-re, gondoltam utána nézek. Úgy is volt. Aki ppt-t tud készíteni, gyorsan megtanulja a Geniallyt is... Aztán felfedeztem egy Facebook csoportot, amelyben nagyon sok Geniallyt lehet találni.

Milyenek voltak az első lépések?

Először a felület eszközeivel ismerkedtem meg, s mivel sok Genially sablon létezik a felületen belül, kipróbáltam ezeket. Gyorsan rájöttem, hogy ez nem elég, ugyanis tanításhoz alkalmas Genially sablon sajnos elég kevés volt. Inkább nulláról indulva építettem fel magamnak az anyagokat. Nemsokára kódokat is bevittem a Geniallykbe, amik segítségével már változatos bemutatókat, feladatokat, pontgyűjtő feladatsorokat, játékokat tudtam készíteni: kvízeket, memória-játékokat, csoportosító játékokat, eltűnős játékokat, sőt, szabadulószobákat is készítettem, amelyek valósággal ,,hősökké” változatják a gyerekeket, mivel ők mentik meg a meseszereplőket.

Miért ajánlod?

-mert a legteljesebb tanítási felület, aminek a segítségével érdekessé, meg nem unhatóvá válik a téma

-mert a legváltozatosabb bemutatókat tudom elkészíteni, a végén kvízzel, pontgyűjtő feladattal ellenőrzésre kerülhet az elsajátított anyag,

- mert videókat, más platformokon (Book Creator, Learning Apps) készített játékokat, zenét tudok beszúrni,

-mert tematikus interaktív képekekel készíthetek ünnepi anyagot,

-teszteket, pontgyűjtő feladatsorokat készíthetek,

-logikai játékokat is bemutathatok...

Jó tanácsok kezdőknek:

-merjenek belevágni, aki tud egy ppt-t készíteni, az ahamar megtanulja kezelni a felületet,

-az osztályban többé nem lesz gond a fegyelemmel, az órák érdekesek lesznek, a gyerekek pedig nagyon aktívak.

Láttál-e változást a tanulók tanulási módjában vagy az eredményekben, mióta elkezdted használni a Geniallyt?

            Ennek a platformnak az a nagy előnye, hogy a tanulók bármikor átnézhetik az anyagokat... Amíg én online dolgoztam, nap mint nap az volt az ajánlás, hogy tanulják meg a leckét a Genially anyagból (szókincs gyakorlásához, matematikai gyakorlatokhoz nagyon alkalmas volt, ezért kvízeket, játékokat készítettem, amelyek segítségével addig gyakoroltak, amíg meg nem tanulták).

Kollégáim segítségére készítettem Genially-sablonokat is, amelyek gyermekközpontúak, színesek, érdekesek, sokszor egy mese a keret, ebben feladatok, megoldandó játékok vezetik a gyereket a végső kulcshoz, megoldáshoz.

 

A Genially használata megváltoztatta a tanítási stílusod valamilyen módon? Ha igen, akkor hogyan?

      Ha megváltoztatta a tanítási stílusomat? Teljes mértékben. Mivel digitális táblám van, elmondhatom, hogy teljesen másképp dolgozom, mint 3-4 évvel ezelőtt... Tudjuk, hogy ez a járvány sok szenvedést és bajt okozott, de számomra egy nagy lehetőséget jelentett. Nagyszerű lehetőségnek tekintettem, alkalmam adódott, hogy változtassak a tanítási stílusomon, mert ezek a generációk mások, mint 10-20-30 évvel ezelőtt....

    Tudom, hogy sok tanár nem fogadja szívesen ezeket a változásokat, sőt, vannak olyan kollégáim is, akik hallani sem akarnak a platformokról, de ha a hagyományos tanítást az oktatási alkalmazások használatával ötvözzük, sokkal jobb eredményeket érünk el, és a gyerekek is jól érzik magukat az iskolában.

    Az igazi nyertesek a gyerekek, nekünk, tanároknak pedig lépést kell tartanunk a technológiával, próbálnunk kell alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, mert egy digitalizált jövőre készítjük fel őket.

 

Domokos Anna- Mária blogját. a Tanítói kincsesládám blogot,  a bloglistában találhatják az érdeklődők. Aki még nem ismeri mindenképp kukkintson bele, sok érdekességgel találkozhat.

A Gutenberg - galaxis új lakói

 1468. február 3-án halt meg a német Johannes Gutenberg, aki új fejezetet nyitott az emberi civilizáció történetében: feltalálta a mozgatható és cserélhető betűkkel való könyvnyomtatást. Találmányának korszakalkotó jelentőségét az adta, hogy a könyv, mint ismerethordozó közeg elterjedhetett, az írás-olvasás általánossá váló oktatásával pedig elvileg minden ember hozzájuthatott a tudáshoz, a tudomány, a művészet alkotásaihoz és eredményeihez, a hírekhez, és általában véve mindenhez, ami szavakba, szövegekbe foglalható. Erre a korszakra utal a Gutenberg-galaxis kifejezés, ami csak akkor jelent meg, amikor felmerült a könyvek uralta ismeretszerzés, információközlés belátható vége.

A televíziózás megjelenése már megkongatta ez irányban a vészharangokat, később a számítástechnika és az internet térhódításával egyre inkább eszkalálódott az aggodalom, hogy a nyomtatott szóra előbb-utóbb nem lesz szükség.

Itt a Gutenberg-galaxisban is építhetjük könyvekből az űrhajónkat! Digitális eszközökön szocializálódott kis tanítványainkban is felkelthetjük a könyvek szeretetét, csak megfelelő hozáállásra van szükség.

Az én kis elsős galaxis-lakóim ma nagy szeretettel alkották meg életük első könyvét, és büszkén lapozgatták, olvasgatták.

Év eleje óta van az osztályban egy könyvlapozgató sarok. Szívesen nézegetik, kóstolgatják a könyveket, hiszen ott vannak a kezük ügyében. Igaz, néha várat is építenek belőlük vagy egészen izgalmas rendeltetéssel ruházzák fel a köteteket, még nem ismernek minden betűt így a rövidebb lélegzetvételű szövegeket sem tudják megfejteni. 

Az egyik kötet két engedetlen kismókusról szól, amit felolvastam nekik. Hogy ők is olvasgathassák, lerövidítettem a szöveget. Átírtam egy kicsit úgy, hogy csak a tanult betűk legyenek benne, telefonnal lefotóztam az illusztrációkat, majd összeraktam egy digitális változatot, amit kinyomtattam.

Ezt vágtuk, raktuk össze, ragasztottuk, olvastuk ma elragadtatott örömmel. 

Fotókon mutatom az eredményt és csatolom az átírt szöveget, befotózott illusztrációkat.

Aki kedvet kapott hozzá, készítse el bátran!

Hozzávalók a linktárban: Mesekönyv

 

Boldogság világnap konferencia

Még lehet jelentkezni a Boldogság világnap konferenciára, melyre 2022. március 20-án kerül sor, online.

 A jelentkezés ingyenes, viszont aki rászánja a napot rendkívül tartalmas programban vehet részt. Neves előadóktól tanulhatja meg hogyan tehetünk gyermekeink mentális egészségének megőrzéséért, miközben saját magunknak is jóllétet teremtünk.

A pozitív oktatás- és nevelésszemlélet célja, hogy gyermekeink erősségeikre alapozva legjobb önmagukká válhassanak.

Minderről bővebben itt: https://pozitivpedagogia.hu/

Direkt kattintás a linktárban.

 

Új paradigma a láthatáron?

A paradigma szó jelentése nézetek, fogalmak rendszere egy szakterületen belül. Olyan fogalmak összessége, amelyek egy korszakra, időszakra jellemzőek és kijelölik a szakterület, tudomány határait, alkalmazandó módszereit, sikeresnek tekintett megoldásait. Ugyanakkor jelent egyfajta közös gondolkodásmódot is, a közös értékek összességét, amelyek alapján egy dologról vélekedünk, illetve az ehhez kapcsolódó módszerek szerint cselekszünk. És mi lehetne számunkra fontosabb, nagyobb érték bármely korszakban is, mint a tudás? A hozzá szorosan kapcsolódó szakterület pedig egyértelműen a pedagógia.

Azt, hogy éppen milyen elvek mentén működött az oktatás, mindig az adott kor határozta meg. A középkorig az ismeretátadás pedagógiája volt az uralkodó felfogás, melyben az ismeretek előre feldolgozott formában, szövegesen jutottak el a diákokhoz. Ezeket az ismereteket pedig elég volt memorizálni. Comenius lefektette a szemléltető pedagógia alapjait, a pedagógus feladataként  a bemutatást, szemléltetést hangsúlyozva az ismereteket az objektív valóság megismerésén keresztül kínálta fel a diákoknak. És a 20. században megérkezett a cselekvés pedagógiája, melynek alapja a gyermeki aktivitáson alapuló részvétel, együttműködés és konstruktivitás.

A 21. század, a harmadik évezred kapuja, teljesen átkontúrozta azt a valóságot, melyben élünk. Az objektív valóság mellé szép lassan felépült egy virtuális valóság is, mely körbeveszi, sok esetben akár helyettesíti is az objektív valóságot. Elvileg bárhol és bármikor képesek vagyunk kommunikálni és tanulni, a tanulási tér egyre tágul és virtuális magasságokba emelkedve szinte bármi elképzelhetővé válik. Az egyre „okosabb” eszközök használata is mindennapos az ifjú generációk, sokszor már a gyerekek körében is. Formálódni látszik egy teljesen új paradigma, a homo interneticus, az internethasználatot már természetszerűleg ismerő és alkalmazó nemzedék számára. Ez a nemzedék már az osztálytermek és tankönyvek világából kilépve keresi a tanulási lehetőségeket. Nekünk, pedagógusoknak pedig fel kell kínálnunk ezeket, akkor is, ha mi még az előző évezred „termékei” vagyunk, a 20. századra jellemző módon értünk igazán a nevelés-oktatás folyamatának szervezéséhez.

Ezeket a sorokat gondolatébresztőnek szántam, egy tanulmány kapcsán, melyet az Új paradigma az oktatásban fülnél belinkeltem.